VÁLÁS 1. Néhány alaptétel – a gyerekközpontú váláshoz

A válás egy új életszakasz kezdete. Ez az „új élet” komoly traumával, lelki sérüléssel indul, ez minden esetben elkerülhetetlen. Igaz ez mind a gyerekekre, mind a szülőkre egyaránt. A válásnál az egyik szülő különköltözése, az életközösség megszakadása lehet a kezdete a váltott gondoskodás kialakulásának, maga a válás ennek a kiindulópontja.

A válás különösen azért nehéz, mert egyszerre két folyamatot is menedzselni szükséges a mindennapi ügyeken túlmenően. Az érzelmi stabilitás visszaszerzésén, az elválás folyamatán túlmenően jogilag is rendezni kell a szülők viszonyát.
A „jó válás” fél siker a váltott elhelyezés, vagy egyfajta széleskörű kapcsolattartás felé.

(A váltott elhelyezés kialakításához és működtetéséhez egyéb feltételek is szükségesek, melyekről későbbi bejegyzésben ejtek néhány szót.)

A szülők közötti új kapcsolat a gyerekekkel való kapcsolat alakulását is jelentősen meghatározza.

Milyen a jó válás?

A népokítók, mindenre egy szavas megoldást hirdetők twitter stílusában:

Érzelmileg: Engedd el!…

Ha átgondoltuk, kifejeztük azt, hogy el akarunk válni, akkor célszerű azt következetesen végigcsinálni. Nem szerencsés a „se veled se nélküled” helyzet fenntartása. Hallottam olyan válásról, ahol jogilag már rég elváltak a felek, azonban a válást követően még évekig „nyúzták” egymást. Mikor apuka visszamegy, hogy újra megpróbálják a kapcsolatot, majd két hét múlva ismételten eltávozik. A gyerekek meg „néznek mint a moziban”. Na, ez senkinek sem hiányzik, főleg a gyerekeknek nem.
Az elengedés nem egy egyszerű ügy, egy későbbi bejegyzésben adok néhány keresetlen tanácsot, mellyel kissé megkönnyíthető, gyorsítható ez a folyamat. (Nekem legalábbis segítettek.)

Jogilag: Egyezz meg!…. és gyorsan legyél túl rajta

Az érzelmek a tetőfokra hágnak, az érdekek elkülönülnek, a „MIÉNK”-ből ismét „ENYÉM” lesz. És ami nem az ENYÉM, az az ÖVÉ. Nagyon könnyű a háborúba belesodródni, az anyagi kérdések mindenkinek húsba vágóak, a következő évek lehetőségeit is nagyban meghatározzák. De egy ilyen háborúban ott vannak a közös gyerekek is. Ez mindenkit önmérsékletre kellene, hogy intsen.

Az biztos, hogy nem szerencsés, ha a házassági bontóper (házassági vagyonjogi per stb.) hosszú évekig húzódik, bizonytalanságban tartva a benne résztvevőket. A bírósági statisztikák szerint általában úgyis egyezség lesz a per vége, akkor meg egyezzünk meg a per előtt. Ez a költségek szempontjából is előnyös.

Egy dologban biztos vagyok: A bírósági döntés egyik félnek sem fog maradéktalanul tetszeni.

Néhány alaptétel, melynek figyelembe vételével talán egyszerűbb „közös megegyezéssel” lezárni a válást.

• A gyerek érdeke mindenek felett álló

A gyerek a MIÉNK-ből sosem lesz csak az ENYÉM.
A gyerekeket amennyire lehet, kíméljük meg a válással kapcsolatos vitáktól. Nem a gyerekkel kell megbeszélni a másik szülővel fennálló vitás kérdéseket. A másik szülő minősítésétől minden esetben tartózkodjunk a gyerek előtt.
A „De a gyerekek miatt maradjunk együtt” és a „Mi lesz a gyerekekkel így” mondathoz egy megjegyzés: Bizonyos esetekben minden résztvevő számára jobb a válás, mint még x év közös szenvedés egy elhidegült – vitákkal, vagy súlyos hallgatásokkal teli – kapcsolatban.

• A volt párod ugyanúgy szereti a gyerekeit, mint Te, a lehető legjobbat akarja nekik.

Egy dolog biztos: Több apa szeretne a válást követően is aktívan (nem kéthetente) jelen lenni gyermeke életében, mint akiknek ez ténylegesen sikerül. Ha nem akar, akkor nem is küzd értük.

• A gyerekeknek szükségük van a szüleikre.

A gyerekek egészséges családban ugyanúgy (vagy közel ugyanúgy) szeretik mindkét szülőjüket. Aki hosszú időre elmegy, az hiányzik nekik. Persze más-más korszakban más személy lesz nekik fontosabb, de ez nem jelenti azt, hogy a másikra nincs szükség.
Az, hogy egy szeretett személyt kizárok a gyerek életéből, az – bárki bármit mondhat – sose lesz jó.

• Ha közös gyerek van, akkor a volt párodtól úgyse tudsz teljesen megszabadulni. (legalábbis a gyerek nagykorúságáig)

Az ex-szel legalább kéthetente beszélni kell, bizonyos kérdésekben tájékoztatni kell, több esetben közös döntés meghozatala szükséges. A későbbi kommunikáció nem mellőzhető, így jobb ezt kulturáltan tenni.

• Senki nem úgy házasodik (elsőre), hogy egyszer elválik.

A kapcsolatban voltak jó időszakok is, de már nem működik, kár a múlton rágódni, egymást hibáztatni. Mindenki benne van a kapcsolat megromlásában, persze az arányok nem biztos, hogy ugyanolyanok. Idővel úgyis átértékelődik minden…
(Egy hónap ment el az életemből, míg csak az okokon, miérteken gondolkodtam. És most már teljesen máshogy gondolom, mint az egy hónap végén)

• Mindkét félnek egy új életet kell kialakítani, amihez megfelelő anyagi feltételek is kellenek.

Nem vagyok idealista, a legtöbb viszony ennél a kérdésnél romlik meg végérvényesen. A közös vagyon megosztásán, és a szülői felügyeleti jog gyakorlásával (gyerekelhelyezéssel) együtt járó tartásdíj mértékén.
Elfogadható ajánlatot kell tenni. Olyan ajánlat lehet elfogadható, amit ha a másik fél tesz, akkor fordított esetben is megfontolandó az ajánlat.

• Nincsenek győztesek és vesztesek

Egy válással mindenki veszít, kezdetben biztosan. Az is, aki a válást követően győztesnek érzi magát. A válásból ugyan ki lehet jönni „jól”, és ki lehet jönni „rosszul”, de a cél mégis az lenne, hogy hosszú távon mindenki jól jöjjön ki.
Ha a szülök a válást követően „jól” vannak, akkor a gyerekekkel sem lehet nagy probléma.

Zárásként még egy gondolat: A válás a párkapcsolati gondokat megoldja, de a házasságban fennállt problémák egy része megmarad, sőt újabbakat is meg kell oldani.
Megmaradnak, sőt erősödnek az anyagi természetű gondok, megmaradnak a munkahelyi problémák, és megmaradnak a be nem teljesített vágyak, a múlt sikerei és kudarcai is.
És hogy jót is írjak: Megmaradunk mi is, és megmaradnak a gyerekeink. Maradjanak meg mindenképpen, az anyjuknak is és az apjuknak is.