Két rövid történet

Sosem értettem azokat a szülőket, akik órákat tudnak átbeszélni gyermekük aktuális betegségét ecsetelve. Hiszen, ha csak egy enyhe lefolyású vírusfertőzése van a gyermeknek, akkor az szóra sem érdemes. Ha meg komolyabb a baj, akkor sem várható a hallgatóságtól az együttérző mondatokon túl érdemi segítség.

Két rövid történetet, – a levonható tanulságok miatt – megosztanék e témában:
A történetek közös jellemzője, hogy többgyermekes, rutinos édesanyákról szólnak, akik nem rohannak minden csip-csup üggyel a gyermekorvoshoz. Az orvost teljes körűen tájékoztatták a gyermeken észlelt tünetekről. Az érintett gyermekek két év körüliek voltak.

1.
Minden kisgyermekes szülő ismeri a „bababarát szállodákat”. Valamilyen oknál fogva, akik anyagilag megtehetik, mindenképpen eltöltenek itt legalább egy hosszú hétvégét. A „bababarát szállodák” jellegzetessége, hogy van gyermekmenü, bébiétel, etetőszék és legalább egy kabalafigura. Természetesen egyéb szállodai szolgáltatások is megtalálhatóak itt. Az a baj ezekkel a szállodákkal, vagy inkább a szülőkkel, hogy a kicsit beteg, kicsit lázas gyermeket még elviszik, nehogy kárba vesszen a befizetett előleg. Ami, – valljuk be – nem elhanyagolható összeg. Így természetesen rendkívüli gyorsasággal terjednek ezeken a helyeken a különböző vírusfertőzések.
Egy ilyen látogatást követően a gyermeknél hányás, magas láz jelentkezett (hasmenés nem). Utólag kiderült, hogy ez volt a gond, mivel így a vírusok nem tudtak megfelelően kiürülni a szervezetből.)
A gyermek az étkezést követően mindent kihányt, a kiskanállal lassan adagolt teát is. Az orvos felkeresése nélkül eltöltendő néhány napot követően, miután valamennyi ismert házi praktika bevetésre került, édesanya elvitte az orvoshoz a gyermeket, aki rövid időszakonként három alkalommal is megvizsgálta.
A gyermekorvosnak sok jó tanácsa volt:
„Az nem lehet, hogy a gyermek nem eszi meg a húslevest, biztos anyuka nem erőlteti eléggé”
„Adjon a gyermeknek sok gyümölcsöt, és kalcium tablettát”.
„A gyermek szervezete éhezik, már vashiányos”, miért nem ad neki anyuka rendesen enni?”

Néhány napon belül a gyermek olyan gyenge lett, hogy nem nagyon kelt ki az ágyból. Amit megevett, azt azonnal kihányta. A házi gyermekorvos még adott volna pár napot a gyermeknek otthon. Határozott szülői kérésre írt egy beutalót az egyik gyermekkórházba, ahol – a család barátjának közbenjárására -, már várták a gyermeket.
A kórházban első ránézésre megállapították, hogy a gyermek súlyosan kiszáradt, azonnal infúziót kapott és megkezdték gyógykezelését. A történet megnyugvással zárult. Egy hét kórházi tartózkodást követően a gyermek egészségesen otthonába távozhatott. Időközben már másik háziorvoshoz viszik gyermeküket a szülők.

2.
Édesanya rövid időn belül két alkalommal vitte be kétéves gyermekét jó hírű házi gyermekorvosához azzal, hogy a gyermek a szokásoshoz képest túl sokat (lényegében folyamatosan) iszik, felületi sebe nehezen gyógyul, valamint gombás fertőzése van a lágyékánál, ami az alkalmazott krém ellenére sem javul megfelelően.
A házi gyermekorvos mindkét alkalommal jó tanáccsal látta el:
„Természetes, hogy sokat iszik, hiszen meleg van, anyuka örüljön neki.”
„Unalomból iszik, egyfajta pótcselekvésként, nem kell aggódni.”
Másnap éjjel a gyermek hányt, rosszul lett, nagyon felületesen vette a levegőt.
Édesanya délelőtt egy másik orvoshoz vitte, aki megvizsgálta a gyermeket, majd a tünetek alapján vércukormérést végzett. A gyermeknél 23-as! cukrot mértek, rohammentő vitte a kijelölt kórházba, (ahol nincs gyermekosztály!) majd onnan az egyik budapesti gyermekkórházba. A gyermek édesanyjával egy napot a kórház intenzív osztályán töltött, majd még egy bő hetet a belgyógyászaton. A gyermeket ezt követően édesanyjával otthonába bocsátották.
Komoly vizsgálat egy vércukormérés, nem?

A történeteket hallva egy kérdés merült fel bennem:
– Egy kisgyermekes anyát miért kell teljesen inkompetensnek nézni a gyermeke egészségi állapota tekintetében?
Biztosan vannak olyan anyák, akik gyermekük minden apró köhintésére az orvoshoz rohangálnak. E történetekben azonban nem ilyenekről, hanem rutinos édesanyákról volt szó. Három év alatti kisgyermeknél általában az édesanya van otthon, ő tudja, hogyan viselkedik gyermeke egészségesen, és hogyan, ha valami baja van.
Miért kell komolyabb vizsgálatok elvégzése nélkül az édesanya anyai hozzáértését kritizálni olyan szöveggel, hogy „anyuka, adjon a gyermeknek sok gyümölcsöt?”, vagy „anyuka nyugodjon meg, melegben a gyermekek többet isznak?”

Természetesen hivatalosan egyik orvos sem hibázott, a szülő által elmondott, és a vizsgálaton az orvos által észlelt tünetek nem voltak elég meggyőzőek a pontos diagnózishoz.

Azonban a háziorvos is hibázhat, mint mindenki más. Lehet rossz napja, lehet szétszórtabb, lehetnek magánéleti, vagy egészségügyi problémái.
Azt azonban nem teheti meg, hogy dilettánsként kezelje a gyermek szüleit, különösen az édesanyát. Hiszen a gyermek ügyeiben a szülők a leghozzáértőbbek. A gyermek egészségügyi ügyeiben is azok.
Az édesanya (aki nem „anyuka” – milyen megalázó ez a kicsinyítő képző) biztosan tudja:
– ha gyermeke csak megfázott
– ha a gyermeke szomjas, éhes
– ha a gyermekének több gyümölcsöt kellene ennie
– ha a gyermeke fázik
– ha a gyermeke lázas
– ha a gyermeke viselkedése megváltozik, és rendellenessé válik

Ha nem tudja, hogy mi a gyermek baja, ha meghaladja a hozzáértését, akkor megy a gyermekorvoshoz. Aki egy szakember. Olyan szakember, akinek a vállán különösen nagy felelősség nyugszik. E felelősség tudatában kellene minden esetben eljárnia. A jogszabály szerint: Házi gyermekorvos lehet az az orvos, aki csecsemő- és gyermekgyógyászat szakorvosi képesítéssel rendelkezik. (Pár évet tehát kell tanulni hozzá.)
Ha szülőként úgy érezzük, hogy gyermekünknek valami komolyabb baja van és az orvos rossz irányban keresgél, akkor azt általában jól érezzük. Nevezzük ezt az egyszerűség kedvéért anyai ösztönnek. Bár talán nem csak anyai…

Végül még egy kérdés:
Hogyan reagáltak volna ezek az orvosok, ha „apuka” viszi be a rendelésre a gyermeket, akinek aztán tényleg fogalma sincs semmiről?

 

 

Szólj hozzá!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezettek a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás