A váltott gondoskodásra sok válófélben lévő/elvált apa vágyik, mely esetben a gyerekek nevelése, megfelelő szintű apa-gyerek kapcsolat biztosított lehet. A közös gyerek helyzetével kapcsolatos vitás kérdések azonban nem oldódnak meg egykönnyen.
Alapvetően két nélkülözhetetlen feltétel folyamatos teljesülése szükséges a váltott gondoskodás modelljének kialakításához és hosszabb időtartamú működtetéséhez. Ezen felül jó, ha néhány egyéb feltétel is teljesül, melyek megkönnyíthetik a szülők helyzetét. Lássuk most ezeket.
1. A legfontosabb a pszichológiai (gondolkodás-módbeli) feltétel. Talán még rémlenek a férfi-női szerepek. Ezzel a „klasszikus” szerepfelfogással ez a modell nem működik. Fel sem merül a kialakításának lehetősége. Úgy nem megy, hogy:
Anya szemszögéből: | - A gyereknevelés kizárólag az anya dolga. - Az apa nem ért hozzá, sose csinálta, azt se tudja hol vannak a gyerek ruhái. - Nem az apa dolga a gyerek ellátása, az apa feladata a gyerek szükségleteinek kielégítéséhez szükséges anyagiak biztosítása. - Nem adom oda a gyerekemet. |
Apa szemszögéből: | - Nagyon sokat dolgozom, nincs időm a gyerekért rohangálni. Az időbeosztásom nem teszi ezt lehetővé. - Nem tudok mit ráadni, a mosáshoz, főzéshez, vasaláshoz nem értek, sose csináltam. - A gyerekneveléshez kell az anyai ösztön. Anélkül nem megy. - Csináljon az anya azt, amit akar. Fizetem a gyerektartást, nekem megfelelő a hétvégi kapcsolattartás. |
2. A másik feltétel kézzel foghatóbb. Szükséges mindkét félnek a gyereknek megfelelő lakhatást biztosítani, és a két lakóhelynek egymáshoz közel kell lennie.
Mi a gyereknek megfelelő?
Fix, állandó lakóhely, ahol a gyerek egy saját „zuggal” rendelkezik. Gyakori lakóhelyváltások, költözködések biztos, hogy nem tesznek jót. Egy hosszabb időtávú albérlet azonban megfelelő lehet. Megfelelő a nagyszülői házban kialakított lakrész is.
Mi van elég a közel?
Egy településen belül, vagy legfeljebb gépkocsival 20-30 perc alatt megtehető távolságra van egymástól a két lakóhely, illetve az a hely, ahol a gyerek átadása történik. Ezt a rendszert több száz kilométerre egymástól nem lehet működtetni. A gyereket elfoglaltságai (óvoda, iskola, délutáni programok stb.) meghatározott helyszínekhez kötik, ezeket relatíve gyorsan el kell tudni érni. A klasszikus modell minimum változata (a páratlan heti délutáni kapcsolattartás nélkül) működőképes lehet több száz kilométer távolságból is. Működhet Tatabánya – Miskolc, Gödöllő – Mátészalka viszonylatban is. (A gyerek igényeiről és a felmerülő költségekről most inkább ne beszéljünk.) Azonban, ha a szülők törekednek a gyerek kiegyensúlyozott fejlődésére, ilyen nagy távolságra nem költöznek egymástól.
3. Nem nélkülözhetetlen, de jó, ha teljesül a „rugalmas munkahely” kritériuma.
Egyedülálló szülő esetén természetes, hogy a gyereknevelési feladatokat és a munkahelyi feladatokat össze kell hangolni. Ezt talán az anya esetében könnyebben elfogadja a munkáltató (?!), de ebben a modellben kéthetente ezt az összehangolást az apának is meg kell oldania. (Meghatározott időpontban bezár az óvoda, iskola, a gyereket el kell vinni különórára stb.)
4. A családok közelsége
A gyerek nem csak a szüleihez kötődik. Ugyan nem egyenlő mértékben, de a közelebbi rokonokkal (nagyszülők, nagybácsik stb.) is szoros viszonyt alakíthat ki. A szülőknek a megváltozott viszonyokban óriási segítséget tudnak nyújtani a nagyszülők és egyéb közeli rokonok. Szerepükről a későbbiekben külön fogok írni. Azt gondolom szerencsés, ha a gyerek az összes ilyen rokoni kapcsolatát meg tudja őrizni.
Ha anyagi lehetőségünk engedi néhány óra segítségre egy „bébiszitter” is megoldás lehet.
Ezt a bejegyzést egy reklámfilmmel zárom, mely annak idején nagy hatást tett rám; ugyan kissé szomorúra sikeredett.
(A két szobának természetesen nem kell ugyanolyannak lennie ?)