Valószínűleg mindenki hallotta már Mark Zuckerberg, Steve Jobs, Larry Page, vagy Bill Gates nevét. Az általuk alapított vállalatok gyökeresen átformálták a világot. Szeretjük vagy nem, de a cégeik által kifejlesztett informatikai termékek és szolgáltatások megkerülhetetlenül beleivódtak a mindennapjainkba.
Az „X”-nek nevezett generáció tagja vagyok. Azé a generációé, melynek gyerekkorában a kommunizmus (szocializmus) már nem, a kapitalizmus még nem működött. Tudom milyen volt mobiltelefon, internet és különféle applikációk nélkül élni. A Commodore 64 életem első csúcsgépe volt, kezdetben kazettás, majd floppys változatban. De még a PRIMO-t is ismertem.
Középiskolás korom kedvenc fantasy-stratégiai játéka a Heroes III. volt, néhány barátommal éjszakákat játszottunk át a Worms Armageddonnal.
Elmesélek egy történetet: Az eset fiatal egyetemista koromban történt. Egyik tavaszi napon izgatottan álldogáltam a 95-ös busz végállomásánál. Korábban vezetékes telefonon egyeztettem a kiválasztott lánnyal a találkozó pontos helyét és időpontját. A megbeszélt időpont eltelt 10-20 majd 30 perccel. A buszok jöttek, mentek. Háromnegyed óra kínok közt eltöltött várakozás után döntöttem. Még öt percet várok, majd hazamegyek. Nagyon akartam azt a találkozót. A busz a jelzett időn belül megérkezett és csinosan, mosolyogva szállt le akkori álmaim megtestesítője. Elhúzódott egy kicsit a készülődés, valamint a forgalom is nagyobb volt a szokásosnál. Ha öt perccel előbb, dühtől fuldokolva hazamegyek, talán egész életem más fordulatot vesz. De a találkozó összességében jól sikerült, és ez meghatározta a jövőmet. (A félreértések elkerülése végett, ma már nem várakoznék ennyit…?)
A későbbi generációk – többek között a fent nevezett emberek munkásságának köszönhetően – már nem élhetnek át ilyen izgalmakat a maguk teljességében. Hiszen arról is tájékoztathatják egymást, hogy éppen hol kap piros lámpát a busz, vagy közvetlenül követhetik, hol tart a sminkelés.
Egy informatikus ismerősöm szerint az a jó a mi generációnkban, hogy mindkét világban otthon vagyunk. Akkor is megtalálunk egy utcát egy ismeretlen településen, ha nincs GPS vétel. Nem vagyok biztos benne, hogy igaza van.
Hogy mindenki eldönthesse a generációs kérdést, a következő teszt elvégzését javaslom: Vigyünk be egy hosszabb szöveges üzenetet telefonon, és küldjük el.
Ha az üzenetet egy hüvelyk vagy mutatóujj használatával írtuk, akkor menthetetlenül az új időszámítás előtti generációhoz tartozunk. Ha mindkét hüvelykujjunkat használtuk az üzenet megírásához, akkor még van remény. ?
Zárásként még egy rövid történet:
Egyik barátom hosszas vívódás után végül vett egy okostelefont. Elvi álláspontja volt, hogy a telefon telefonálásra, legfeljebb SMS küldésre való, ő nem fogja a napjait telefonnyomkodással tölteni. Az nem zavarta, hogy már a nagymamája is így töltötte ideje egy részét. Az elvek meghaladásának prózai oka volt: „Okostelefon nélkül ma már nem lehet ismerkedni.” ? Ezt a bejegyzést neki ajánlom.
A következő néhány bejegyzésben a digitális kommunikáció veszélyeit, valamint előnyeit szeretném bemutatni. Mert nagyon sok előnye is van, ha jól használjuk ezeket az eszközöket.