Előzetesen nem terveztem írni a karácsonyi ünnepekről. Mert nincs vele gondom, meg tudom élni az ünnepnapokat a maguk teljességében. Beszéltem azonban néhány elvált szülővel és világossá vált, hogy ebben talán szerencsés vagyok. Komoly vitákat generál a régi házastársak között, hogy hogyan, mikor, mi módon ünnepeljék a szülők a gyerekkel a karácsonyt.
A házasságom alatt voltak viták, hogy melyik napon hova utazzunk, külön, vagy a szülőkkel együtt ünnepeljünk. Visszatekintve, sokkal több vita volt ebből abban az időben, mint jelenleg.
Sokan a válás alatt, majd azt követően konfrontálódnak e témában is. Megszokásból, vagy sportból. Ezek a beszélgetésnek nagyjából hasonló sémát követnek. Ilyet például:
(A hangerő, a hangsúly és a pulzusszám folyamatosan emelkedik.)
Anya: „Nem adom oda neked a gyereket csak december 26-án.”
Apa: „De tudod, hogy mi minden évben december 24-én szoktunk a szülőkkel, nagyszülőkkel együtt ünnepelni.”
Anya: „Már megbeszéltem a gyerekkel, hogy idén 24-én ketten ünneplünk, 25-én meg a mamához megyünk. December 26-ától lehet nálad.”
Apa: „De értsd meg, hogy 24-én jönnek a rokonok, mint minden évben. Korábban is így volt, ezen most se változtatunk a te kedvedért.”
stb.
Más, „jobb” esetben a felek egyezsége szabályozza ezt a kérdést, így oldva meg a konfliktus kialakulását, illetve elfajulását. Nekem nem jutott eszembe ezt a kérdést külön előre szabályozni. De miért is kellene? Akkor az összes családi ünnepet szabályozni kell?
Ha az egyik családban van hagyományosan egy nap, amikor karácsonykor összejön a család, akkor a másik fél miért nem tud ehhez alkalmazkodni? Leesik a karikagyűrű az ujjáról? Ja, az már leesett…
Vagy miért nem lehet a hagyományos családi napot adott évben egy nappal eltolni?
Általában azért nem lehet ezeket a kérdéseket megoldani, mert a volt házasfelek még mindig egymással, egymás bosszantásával vannak elfoglalva. Nem azzal, hogy közös gyermeküknek, gyermekeiknek egy csodálatos, meghitt, szeretetteljes ünnepet teremtsenek. Akár kétszer. Itt is, meg ott is. Pedig a karácsony – a vallási jelentőségén túl – erről kellene, hogy szóljon.
(Karácsonykor a Jézuska úgyis több helyre szokott ajándékot vinni, a sorrend igazán nem fontos. Csak érjen oda mindenhova.)
Néhány gondolat az elvált szülők közös karácsonyáról.
A karácsonynál és minden egyéb ünnepnél egy rendező elvet gondolok alkalmazni:
Az ünnepet azzal töltsük, akivel szeretünk együtt lenni. A volt férj/feleség a válás alatt és közvetlenül utána – néhány évig – biztosan nem ilyen személy. A gyerek megérzi a feszültséget, a háttérben izzó indulatokat, észleli a fagyos tekinteteket. Ha a szülők nem érzik magukat komfortosan egymás társaságában, akkor kár erőltetni. Nem kell eljátszani a harmonikus, boldog családot, mert nem fog menni. Hosszabb idő elteltével a közös ünneplést sem zárom ki, de az sem tragédia, ha ilyen a jövőben nem fordul elő.
Egy megoldási javaslat:
Egyik évben legyen a gyerek apánál december 18-25-ig, anyánál december 26-tól január 2-ig. Másik évben fordítva, kicsit igazítva, ahogy az adott év napjai adják.
A fentebb írt konfliktushelyzet minden meghatározott naphoz kötődő családi ünnepnél felmerülhet. Ilyen például a gyerek születésnapja.
De azt hiszem jó érzés egy gyereknek, mikor a születésnapját kisebb megszakításokkal egy teljes hétig ünneplik. Én biztos élvezném. Egy nap anyával; egy nap apával; egy nap nagyszülőkkel; egy nap a másik nagyszülőkkel; egy nap az óvodában, vagy iskolában; valamint egy nap a meghívott pajtásokkal.
És ebben az esetben oly mindegy, hogy ki ünnepli őt először. Ünnepeljék sokan, szeretettel. Azt hiszem ez a fontos.
Végül a karácsonyi hangulatot elősegítendő egy rövid verssel zárom ezt a bejegyzést:
JUHÁSZ GYULA:
Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
1902