Ezzel a bejegyzéssel a digitális kommunikáció kérdésének (egyelőre) a végére érek. E bejegyzésben nem a veszélyekről, hanem a lehetőségekről szeretnék írni. Azokról a lehetőségekről, melyeket az elmúlt évek technikai fejlődése teremtett, hogy jobban benne lehessünk gyermekeink mindennapjaiban.
Nem olyan rég volt, amikor az elvált szülő postai úton, vagy utcai telefonfülkéből indított hívással tudta felvenni a kapcsolatot külön élő gyerekeivel, vagy egyeztetni a nevelő szülővel a kapcsolattartás részleteit. Ehhez az időszakhoz tökéletesen illeszkedett a klasszikus (gyerekelhelyezési, szülői felügyeleti jog gyakorlása) modell.
Szerencsére már más időszakot élünk, és – a technikai fejlődésnek is köszönhetően – új kapcsolattartási formák alakultak ki.
Nézzük meg ezt kicsit közelebbről.
Szülő – pedagógus közötti kommunikáció
Már korábban leírtam pár szóban, mit gondolok a szülői értekezletekről. Egyre gyakoribb és dicséretes fejlemény, hogy a pedagógusok, óvónők – a szülők beleegyezésével -zárt, titkos osztálycsoportokat hoznak létre, ahol a csoporttal kapcsolatos teendőket, problémákat, programokat meg tudják osztani. Ebben a csoportban mindkét szülő tag lehet, így anya és apa is azonnal értesülhet a gyereke osztályának ügyes-bajos dolgairól. Mindkét szülő rendelkezik az információval anélkül, hogy külön egyeztetést követelne azok eljuttatása a különélő félhez.
Miért vennénk el egymás életéből órákat különböző értekezletek tartásával, mikor egy hosszabb üzenetben minden lényeges információt az összes szülővel megoszthatunk? Töltsük el a megspórolt időt inkább szeretteink társaságában, vagy egyéb hasznos módon.
A pedagógus, nevelő, a szülővel kisebb ügyeket „Privátban” is meg tudja beszélni. Természetesen amennyiben szükséges a klasszikus fogadóóra is megtartható. De a szülői értekezleteknek lassan végleg befellegzett.
Szülő – oktatási intézmény közötti kommunikáció
Nem tudom mennyire elterjedt országosan, de idén megismertem az e-Naplót. A gyerek jegyeiről, és egyéb, az oktatási intézményt érintő információról digitális úton kap a szülő tájékoztatást a bejegyzés időpontjában.
Természetesen ezt is lehet jól, meg rosszul csinálni. Ha a pedagógus több hónap elteltével tömegével rögzíti a jegyeket, akkor az egésznek nem sok értelme van. Annak se látom sok értelmét, amikor a pedagógus egy nappal a témazáró nagydolgozat előtt jelzi a szülőnek a rendszeren keresztül, hogy fontos dolgozat következik másnap. Ha azonban folyamatosan vezetik az e-Naplót, akkor a szülő gyermeke iskolai fejlődéséről, tanulmányi eredményeinek alakulásáról naprakész képet kap. Ami fontos: Mindkét szülő értesülhet ezekről az adatokról a bejegyzés pillanatában.
Az e-Naplónak egy nagy hátránya van. A diák nem tud jegyet hamisítani az ellenőrzőben, mint az én időmben. Bár az is lehet, hogy egy alkalommal az osztályban mindenki jegyét, valamennyi tárgyban átírhatja egy informatikában kiemelkedően tehetséges diák. Mégis egyszerűbb és gyorsabb, mint mindenki ellenőrzőkönyvét egyesével módosítgatni. De ez legyen a rendszer fejlesztőinek a gondja.
Szülő – szülő közötti kommunikáció
Az üzenetküldő alkalmazások tágra nyitották a kaput a szülők – személyes jelenlét nélküli – kommunikációja előtt. Mennyivel egyszerűbb a problémás ügyek megbeszélése, ha nem kell mindig személyesen jelen lenni egy mérgező közegben. Az e-mail, a Messenger, Viber és hasonló üzenetküldésre használható alkalmazások lehetővé teszik a személyes találkozás mentes, kulturált, gyors egyeztetés lehetőségét.
Sokan a válás alatt a személyes egyeztetést helyezik előtérbe, ami gyakran csak tovább élezi a feszültséget. Pedig nem szükséges mindent személyesen egyeztetni.
Általában, ha valamit leírunk, azt előtte átgondoljuk. Nem írunk le mindent azonnal, mérsékeljük mondandónk érzelmi töltését. Persze van, aki mindent leír, ami a szívén, az a monitoron. Ez azonban nem mindig a kívánt hatást éri el. Szóval inkább gondoljuk át, mielőtt bármit leírunk.
Az indulatok megnyugvásával pedig ténylegesen egy rugalmas, gyors kommunikációs felület alakulhat ki a különélő szülők között. És ez mindenképpen jó. Váltott gondoskodás esetén pedig különösen hasznos, mondhatni nélkülözhetetlen.
Szülő-gyerek közötti kommunikáció
Végül számomra az egyik legfontosabb terület. A személyes kapcsolattartás pótolhatatlan különélő szülőként. E személyes találkozásokat azonban jól kiegészítheti a technika által lehetővé tett digitális kapcsolattartás.
Persze lehet egy félelem, hogy a különélő szülő a nevelő szülőt megkerülve fogja „uszítani” a gyereket. Ez azonban nincs így. Jó szülő-szülő kapcsolat esetén az „uszítás” fel sem merül. A gyerek úgyis beszámol a szülőnek a beszélgetés tényéről, legtöbb esetben a tartalmáról is. De beletörődhetünk abba, hogy bizonyos témákat az egyik, más témákat a másik szülővel oszt meg a gyerek. Az igazán fontos dolgokról azonban úgyis mindkét szülő tudni fog.
A digitális kapcsolattartás körében nem csak a telefonhívásokra, videohívásokra kell gondolni. Aki már kapott távol lévő gyermekétől szivecskét, unikornist, kiskutyát tartalmazó rövid üzenetet azzal, hogy „Szeretlek Apa”, az tudja miről beszélek…