A következő két bejegyzésben a szülői felügyeleti jog gyakorlásával kapcsolatos modelleket hasonlítom össze. Mik a főbb jellemzőik, előnyeik és hátrányaik.
Kezdjük a „klasszikus modellel.”
1. Klasszikus modell
A modell jellegzetességei:
A közös gyerekek egy háztartásban maradnak (ami legtöbbször az anya háztartása) – a különélő szülő kapcsolattartásra jogosult/köteles, valamint gyerektartásdíj fizetésére köteles. A kapcsolattartás mértékét a volt házastársak – bíróság által jóváhagyott – egyezsége, vagy a bíróság ítélete szabályozza. Közös felügyeleti jog gyakorlásánál a kapcsolattartás kérdésében – a hatályos jogszabályok szerint – nem szükséges megállapodni, a gyermek lakóhelyét azonban meg kell határozni.
Néhány gondolatot a kapcsolattartás kérdéséről már ebben a bejegyzésben leírtam.
Rövid időn belül beállhat egy stabil rendszer, mely a gyerek mindennapjait meghatározza. A gyerek nevelése, gondozása a nevelő szülő feladata. A különélő szülő a gyerek mindennapjaiba, az operatív teendők ellátásába nem szól bele. (Óvodába, iskolába járás, különórák, ruháztatás, betegség esetén felügyelet stb.) A nevelő szülő természetben is, míg a különélő szülő pénzben járul hozzá a gyerek neveléséhez.
Jó-e ez hosszú távon?
Sokáig ez a kérdés fel sem merült. Természetesnek tűnt, hogy így jó a gyereknek. Stabil, kiegyensúlyozott a helyzete, az anya gondját viseli, ez az anya fő feladata általában a házasságban is, célszerűnek tűnik így rendezni gyerek helyzetét a válás után is. Amíg apa dolgozik, anya elsődlegesen a háztartási, gyereknevelési feladatokat látja el. Ez a vélekedés most is erősen tartja magát.
Itt írtam, mit is gondolok erről.
Mit vár el a szülőktől a modell:
A szülőktől egy minimális együttműködési készséget vár el a modell. Rossz viszony esetén is teljesen működőképes maradhat. Részletes egyeztetés a szülők között a gyerek mindennapi ügyeiről nem szükséges.
A modell előnyei:
Stabilitás – A gyerek helyzete egyértelműen rendezett, élete egy lakóhelyhez kötődik. Egyértelműen meghatározottak a szülők feladatai.
A modell hátrányai:
A különélő szülővel és annak családjával a kapcsolatot a gyerek minimálisan tudja tartani, a kapcsolattartás korlátozott időtartama miatt.
Egyik szülőre lényegesen nagyobb teher hárul, még ha kezdetben ezt nem is így gondolja.
A nevelő szülő önmagára, regenerálódásra fordítható ideje minimális. A nevelő szülőt „agyonnyomhatják” a gyerekneveléssel kapcsolatos mindennapi feladatok, nehézségek, míg a különélő szülő a gyereknek „csak az élet napos oldalát mutathatja.”
A különélő szülő alappal mondhatja, hogy fizeti a tartásdíjat, él a kapcsolattartási jogával, többet a nevelő szülő ne várjon el tőle. Eleget tesz a vállalásának.
Ebben az esetben fordulhat elő az a helyzet, – különösen rossz szülő-szülő viszony esetén -, hogy a „mindig morcos, rosszkedvű, kizsigerelt” nevelő szülőtől a gyerek 14 éves korában a különélő szülőhöz költözik.
Természetesen megfelelő rugalmassággal, együttműködéssel e modellben is működhetnek kifejezetten jól a dolgok.