E bejegyzésben a váltott gondoskodás modelljéről ejtenék néhány szót. A klasszikus modellről itt és itt írtam.
2. Váltott gondoskodás
A modell jellegzetességei:
Ebben a modellben a gyermek meghatározott időközönként (általában egy, – illetve kéthetente) költözik a szülők háztartása között. A gyermek nevelésében mindkét szülő továbbra is részt vesz.
Az nem működik, hogy a gyermek egyik héten dúskál minden földi jóban, míg a másik héten „éhezik”. Ahol a gyermek több időt tölt, ott általában több költség is merül fel, így a tartásdíj kérdése, a költségek megoszlása itt is felmerül.
Teljesen 50-50%-os nevelési arányt a gyakorlatban nehezen lehet megvalósítani, előírni könnyebben lehet. Ebben a modellben kifejezetten rugalmasnak kell lenni.
(Pl: Úgy gondolom, hogy a beteg gyermeket nem kell költöztetni a szülők között. Itt merülhet fel az a kérdés, hogy betegség esetén ki vigyáz a gyerekre. Erről egy későbbi bejegyzésben még fogok írni.)
Bizonyos feltételek hiányában a modell nem alakítható ki és nem működtethető megfelelően. A feltételekről itt írtam.
Mit vár el a szülőktől a modell:
Az apa részéről bizonyos készségek elsajátítását igényli (ha eddig nem végezte), míg anya részéről annak belátását, hogy az „apánál is jó kezekben van a gyerek, teljes körűen el tudja látni a gyerekneveléssel kapcsolatos feladatokat.” Ez a válás folyamán kifejezetten nagy belátást igényel mindkét fél részéről.
A szülők között folyamatosan fenntartott, részletesebb egyeztetés szükséges, mint a klasszikus esetben. Azonban a váltott gondoskodásnál sem szükséges nagyon szoros kapcsolat az elvált szülők között. Segíti ezt a digitális kommunikáció fejlődése, valamint egyéb – a későbbiekben más bejegyzésben kifejtendő – gyakorlati megoldások. Ismerek olyan esetet, ahol a klasszikus modellt alkalmazó felek lényegesen többet találkoznak, egyeztetnek személyesen, mint mi a váltott gondoskodás esetében.
A váltott gondoskodás többet vár el az apától, mint a klasszikus modell. Nagyobb felelősséget, nagyobb leterheltséget; cserébe több időt ad, és bizalmibb viszony kialakítását teszi lehetővé a gyermekkel.
A modell előnyei:
Mindkét családban benne tudnak maradni a gyerekek, az egyéb rokonokkal való kapcsolatuk is biztosított. (nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, távolabbi rokonok) Szorosabb apa-gyerek viszony kialakítása lehetséges.
Az anya is rendelkezik szabadidővel, amikor regenerálódni, feltöltődni tud. A munkahelyén is aktívabb tud maradni, nem kell állandóan a gyermek ügyeit intéznie, mivel a feladatok megoszlanak a felek között.
A modell hátrányai:
A modellnek az alábbi hátrányait szokták felhozni:
– A gyerek állandóan mozgásban van, nincs igazi otthona. A szülök „dobálják” a gyereket egymás között, ebből kifolyólag „lelki problémái” lesznek. Ha valaki e témában magyarul elérhető szakcikkre kíváncsi, itt és itt elérheti.
Én lennék az első, aki megváltoztatná az eddigi gyakorlatunkat, ha úgy látnám, hogy a gyerekeimre ez bármilyen negatív hatással van. A lelki problémák nem attól alakulnak ki, hogy a szülők szeretetben, de váltva nevelik a gyerekeiket. E problémák mögött általában más okokat kell keresni.
– A szülők nem egységes elvek mentén nevelik a gyereket, állandósulhatnak a nevelésbeli különbségek és a konfliktusok, a gyerek nem tud igazodni az eltérő szülői elvárásokhoz.
A házasságban sincsenek teljesen egységes nevelési elvek, a szülők között komoly konfliktusok lehetnek a gyereknevelés terén is. A gyerekek nagyon jól alkalmazkodnak a körülményekhez, a szülői elvárásokhoz. Természetesen nagy vonalakban a gyereknevelési elveket szükséges a szülőknek egymással egyeztetni.
– Nem stabil a modell, néhány éven belül – a körülmények megváltozásával – megszűnik és a klasszikus modell valamilyen formája alakul ki.
Ez lehetséges. De a körülmények esetleges megváltozását semmilyen modellel nem lehet kivédeni. Ha a szülők tesznek azért, hogy működjön a modell, meghoznak bizonyos kompromisszumokat, akkor nem szükségszerű rövid időtartamon belül a változtatás. Ha a feltételek folyamatosan adottak, akkor a modell hosszabb ideig működőképes maradhat. És amíg működik, addig az apa részese gyermeke(i) mindennapjainak.