Minden elvált szülőnek a gyerekétől történő elbúcsúzás az egyik legnehezebb pillanat. Azt hiszem ez független attól, hogy csak kéthetente egy hétvégére találkozunk, vagy egy egész héten át együtt vagyunk. Bizonyos szempontból könnyebb a heti váltás, hiszen több idő áll rendelkezésre, nem marad bennünk akkora hiányérzet. Sőt, néha jó megpihenni…a gyereknevelés nehéz feladat.
A búcsúzás pillanatait megnehezíteni, vagy a találkozás örömét beárnyékolni a szülők képesek. Rendkívül sokféle technika van, hogy a másik életét még jobban megkeserítsük. (Akár fantasztikus tanácsokkal, akár negatív kritikákkal, vagy egyéb módon) Rövid idő alatt elbizonytalanodhatunk az egész rendszer működését, hasznosságát illetően.
Néhány dolog betartásával azonban mindez könnyebben kezelhető:
1. Kezdetben nagyon fontos a találkozási (átadás-átvételi) helyek megválasztása. Lehetőleg válasszunk semleges helyszínt, kerüljük az érzelmileg terhelt helyeket. (Ilyen pl: a régi közös lakás, egyik fél új lakása stb.) A gyerekek másik szülőnek történő átadása megtörténhet egy benzinkúton, vagy egy bolt parkolójában is, nem ettől lesz törés a gyerekben! De lehet ennél még jobb megoldást is találni, a szülők személyes találkozása sem fontos. Az egyik fél beadja a gyereket az óvodába vagy az iskolába, és a másik szülő megy érte. Ha a gyerek tudja, hogy ki megy érte, akkor úgy készül. Nálunk ez általában így működik. Bár most már nincsenek került helyszínek.
2. A váltott gondoskodásról (elhelyezésről) szóló cikkek mindig megemlítik, hogy nem baj, ha a gyerekkel együtt egy teli táska is mozog, melyben a ruházatot és egyéb fontos dolgokat szállítják a szülők egyik helyről a másikra. Ez akkor biztos jó, ha a gyerek saját maga tudja néhány kedvenc holmiját vinni így a szülők lakóhelye között. Azonban, ha a szülő pakolja össze a szállítandó ruhákat, akkor 100%-ig biztosan vita lesz néhány hiányzó zokni miatt. (Jó ruhák mennek, rosszabbak jönnek, vagy fordítva. Nincs elég bugyi, zokni, póló stb.) Ebben a rendszerben egy hétre kell pakolni.
Ezt ki lehet küszöbölni úgy, hogy kezdetben a gyerek ruhatárát is megfelezik a szülők, majd mindenki a saját otthonában pótolja a hiányzó/kinőtt ruhadarabokat. Így is van bizonyos keveredés, súrlódás, de a probléma összességében rendeződik. Eljön az az idő is, mikor a gyerek egy saját maga által összeállított listával hívja fel a figyelmet az apánál lévő ruhatára hiányosságaira.
3. Amit nem nagyon szoktak hangsúlyozni… Mindig legyen előttünk, hogy a gyereknek is kell bizonyos átállási idő, míg megszokja, hogy a másik szülővel van, ahol más elvárások lehetnek. Előfordulhat, hogy egy egész nap is rámegy erre az átállásra, főleg a váltott gondoskodás kialakításának kezdeti időszakában.
Jöhetnek bizonyos „játszmák”, melyekben a szülőknek nem kell partnernek lenni.
A gyerek kijelenti, hogy nem akar menni a másik szülőhöz.
Nem fogad szót, megnehezíti a helyzetet. Kijelenti, hogy hiányzik neki a másik szülő és inkább ott lenne.
Ha ez találkozik az apai bizonytalansággal, esetleg azzal a véleménnyel, hogy „az apa nem ért hozzá”, „nem jó ez az állandó váltogatás a gyereknek”, akkor nagy az esély arra, hogy rövid időn belül befejeződik az egész „skandináv-kísérlet”.
De ha ezt a kezdeti nehéz időszakot átvészeljük, akkor:
(A dal a lányok egyik kedvence a Gru mese óta)