A nyári szünet kezdete a legtöbb családban nehezen kezelhető helyzetet teremt. Idén június 18-tól szeptember 2-ig nyári szünet van az iskolákban, óvodákban. Ez nagyjából 11 hét. Átlagosan 30 nap/év szabadsággal számolva, jelentős logisztikát igényel a gyerekek felügyeletének biztosítása.
Ebben az időszakban kezdődnek a különböző táborok és a nagyszülők maximális igénybevétele. Talán nem kell külön mondanom, hogy a szülőnek a nyári időszak megszervezése milyen nagy feladatot jelent. Ott, ahol a szülők együtt élnek, még nagyobb feladat, mint elvált szülők esetén.
Elvált szülőknél a gyerekek – jó esetben – hol az egyik szülőnél, hol a másik szülőnél, hol a nagyszülőknél, néha táborokban alszanak. Nem nagyon értem azokat a véleményeket, melyek szerint váltott gondoskodás esetén a gyereket negatívan érintheti az állandó költözés, hiszen a nyár mindenhol erről kellene, hogy szóljon. Új impulzusok, új tevékenységek, állandó mozgás, vidámság.
Ebben a korábbi bejegyzésben írtam arról, hogy hogyan alakul a különélő szülő kapcsolattartása a klasszikus modell különböző változatai esetén. Számomra teljesen egyértelműnek tűnik, hogy a nevelő szülő terheinek csökkentése és a különélő szülő kapcsolattartásának erősítése érdekében célszerű a nyári szünetet rugalmasan megosztani a szülők között. Ez sok helyen működik is, azonban több olyan szülővel beszéltem, ahol arányaiban nem javul a helyzet nyáron sem. (Zömében az anya feladata a gyerekek ügyeinek intézése a nyári időszakban is.)
Nagy előnye lehet a nyárnak, hogy a meglazult szülő-gyerek kapcsolat kicsit megerősíthető, elmélyíthető. Több idő jut a gyerekre, a közös nyaralások pedig jó hatással vannak a kapcsolatra.
Váltott gondoskodás esetén a gyerek felügyelete lényegesen egyszerűbben kezelhető. Természetesen ebben az esetben is a nagyszülők segítsége nélkülözhetetlen. De így egy szülőre 5 és fél hét jut, ami akár rendes szabadság igénybevételével is megoldható.
Nálunk a változás annyi, hogy lényegében az év közbeni hetes váltásokat kéthetesre növeljük. A gyerekek természetesen vannak táborokban, vannak a nagyszülőknél, vannak szülővel közös nyaralásokon. (itt is és ott is)
Ilyenkor át lehet tekinteni az elmúlt tanévet, a különórákat, és „újra lehet gombolni a kabátot.”
– Működött-e a rendszer? Kell-e valamilyen finomhangolás, vagy mehet minden ugyanúgy?
– Előre láthatólag lesz-e olyan változás, amely miatt az eddigi rendszert át kell alakítani az új tanévben? Tudjuk-e jobban működtetni, lehet-e javítani valamin?
– Járjon-e továbbra is zeneiskolába a gyerek? Vagy valami mást kellene csinálnia? (Az első „nem szeretem”-re abba kell-e hagyni a zenetanulást?)
– Van-e olyan tevékenység, amit a gyerekek szívesen csinálnának az iskola mellett? Beilleszthető-e ez a napi rutinba?
Miután ezeket a kérdéseket gyorsan megválaszoltuk, eltölthetjük az időt tartalmasan. A gyerekekkel való időszakban a gyerekekkel, a gyerekek nélküli időszakban máshogyan.
Mindenesetre próbáljuk meg jó hangulatban.