Van, amit nem lehet százalékokban mérni. A mosogatásban történő részvételt lehet. Tíz tányérból ki mosogat el hatot és ki négyet. Csak ennek a mérésnek sincs sok értelme. Az apaság azonban nem mérhető fogalom, mint ahogy az anyaság sem. Mert milyen a 100%-os apaság? És ezt ki határozza meg? Az anya? Vagy egy másik apa? Vagy Dr. Vekerdy Tamás? Vagy a társadalom?
Melyek azok a tevékenységek, amit egy „jó” apától elvárunk? Erre adhatunk bizonyos válaszokat, van egyfajta társadalmi közmegegyezés is e tekintetben. Ilyen például pozitív megközelítésben:
– teremtse meg a családja anyagi biztonságát
– mutassa be a gyerekének a „férfias gondolkodásmódot”
– foglalkozzon sokat a gyerekével
– vegyen részt aktívan a gyereknevelésben
– stb.
Persze ezek az elvárások is alakultak, változtak az idők folyamán. A gyereknevelésben való aktív részétel igénye (mind a nők, mind a férfiak részéről) egy aránylag új elvárás/igény.
Ezen általános elvárások gyakorlati megvalósításának mérésére azonban nincs általánosan elfogadott mérce. Aki nem szívesen vesz részt a pelenkázásban, az rosszabb minősítést kap, mint aki lelkesen csinálja? Vagy akinek „nem csillog a szeme” a mindennapi gyerekfürdetés lehetőségétől, az rosszabb apa?
És most önkritikát gyakorlok: Ezek a dolgok engem nem igazán hoztak lázba. A pelenkázás alól, ha tehettem kibújtam, a fürdetésnél féltem, hogy elejtem a gyereket, így ezt se erőltettem annyira. Szóval e tekintetben nem voltam jó apa. Mondjuk el is váltam.
Életem során eddig kétszer került komolyabban szóba az apaság mérésének kérdése. Az első alkalmat inkább hagyjuk.
Másodjára egy könnyed, baráti beszélgetés során hangzott el, hogy már csak 50%-os apa lehetek. Az idő felében nem látom a gyerekeimet, így, ha mindent tökéletesen csinálok, akkor is maximum az 50%. Barátom szorgalmasan küzd a családi életében, mindennapos – gyerekneveléssel összefüggő -erőfeszítéseit el kell ismernem. (ugyan én nem venném a bátorságot a %-os értékelésére)
Egy másik ismerősöm félig viccesen megjegyezte, hogy ki kellene találni a váltott modell házasságban történő alkalmazását, így hetente lenne egy kis pihenő a szülőknek. Megterhelő a tökéletes apa szerep!? Anyáktól mondjuk ilyen igény nyílt megfogalmazását még nem hallottam. Azt már igen, hogy az apa nem vesz részt eléggé a gyerekkel és a családdal kapcsolatos feladatok ellátásában és nem segít eleget.
Tény az, hogy a váltott gondoskodás rendszerében mindkét félnek van szabad ideje, van lehetőség kipihenni a gyereknevelés fáradalmait. Lehet vitatkozni azon, hogy a gyerek lelkivilágát mennyire érinti az „ide-oda” költözés. Ha a szülők nem viszonyulnak hozzá negatívan, kulturáltan együttműködnek, nem azzal foglalkoznak, hogy a másik mit csinál másként – esetleg rosszul -, akkor saját tapasztalatom alapján semennyire. De ez az én személyes tapasztalatom. Bár az általam olvasott szakmai cikkek is ezt támasztják alá, így talán általánosíthatok e tekintetben.
Meggyőződésem, hogy ez a váltás az elvált apáknak és az elvált anyáknak is jót tesz. És ha nekik jót tesz, akkor nem lehet rossz hatással a gyerekekre sem. Mégis kevesen választják ezt a rendszert, ennek okait egy másik bejegyzésben próbálom megfejteni.
Mindenesetre elgondolkodtam ezeken a százalékokon. Tény, hogy nincsenek állandóan velem a gyerekek, nem látom őket minden nap. De sajnos ez az elvált apák sorsa. A kéthetes édesapa hány százalékos? Összetehetem a két kezem, hogy a gyerekek az idő ~40-50%-ban velem lehetnek. Persze nem mindegy az együtt töltött időnek a minősége sem. Az biztos, hogy az az egy hét minőségibb, intenzívebb, sűrűbb, mint amikor állandóan ott vannak a gyerekek az ember közelében. Mindez azért, mert az együtt tölthető idő véges és ez a végesség jobban szembetűnik.
Nem gondolom, hogy tökéletesen végezném a feladataimat, igazából egész lazán próbálom csinálni, úgyhogy megelégszem a 40%-kal. Büszke 40%-os apa vagyok és ezt – kellő odafigyeléssel – tovább is tudom csökkenteni.
A közelmúltban megismertem egy apát, aki szintén váltott gondoskodásban neveli a gyerekeit, három fiút 7 és 12 év között. Mondta, hogy nagyon elégedett, a fiúk rendben vannak, bár néha neki is vannak rosszabb napjai. Bizonyos konfliktusokat fel kell vállalnia a gyerekeivel és a volt feleségével szemben is. Összességében jól érzi magát, jól vannak a gyerekek és bármelyik apát kihívja egy apasági versenyre. Kellő magabiztossággal így is lehet ezt csinálni.
Apasági verseny. Nagy verseny lenne köztünk, akár még feltornázhatnánk magunkat a bűvös 50% közelébe is. Végül is ketten már egész jól megközelítjük a 100%-ot.