A 30-as éveim közepén ért véget a házasságom, melyből két kislányom született. A házasságomat én se korlátozott időtartamra terveztem, de mint oly sokaknál, így alakult. Egy dolgot nem szerettem volna, kéthetes édesapa lenni, aki minden második hétvégén – valami megfoghatatlan fájdalommal a tekintetében – cukrászdába viszi a lányait. Kéthetes édesapa, aki néhány év elteltével jóformán semmit sem tud gyerekei mindennapjairól. Egyfajta kompromisszumként a váltott gondoskodás gyakorlatát alakítottuk ki, és működtetjük mintegy két éve. A gyerekeinket közösen vállaltuk, nem csak a házasságunk idejére. Ez egy közös feladat, attól függetlenül, hogy már külön utakon járunk. Persze a váltott gondoskodás modelljének kialakítása és működtetése sok tanulással és változással járt együtt. Egyelőre működik a modell, azonban a jövő e tekintetben is kiszámíthatatlan.
A blogírásra két okom volt. Az egyik, hogy néhány sablonos és egymással teljesen összeegyeztethetetlen véleményen kívül – egy könyv kivételével – nem találtam hasznosítható magyar nyelvű tájékoztató irodalmat a váltott gondoskodásról. Nem tudtam róla lényegében semmit, csak azt, hogy valaki „szereti”, valaki „nem szereti”, így mindent magamnak kellett megtapasztalnom. Úgy gondoltam leírom a tapasztalataimat (és ami e kérdéskör kapcsán még eszembe jut), így más talán kicsit előrébb lesz, ha hasonló helyzetbe kerül.
A másik okról ebben a bejegyzésben írtam.