Gondolatok az apaságról és a váltott elhelyezésről
Van, amit nem lehet százalékokban mérni. A mosogatásban történő részvételt lehet. Tíz tányérból ki mosogat el hatot és ki négyet. Csak ennek a mérésnek sincs sok értelme. Az apaság azonban nem mérhető fogalom, mint ahogy az anyaság sem. Mert milyen a 100%-os apaság? És ezt ki határozza meg? Az anya? Vagy egy másik apa? Vagy Dr. Vekerdy Tamás? Vagy a társadalom?
A dilemma néhány éve merült fel több alkalommal. Valószínűleg senki sem gondol külön arra, hogy egy egyedülálló édesapa viszi a kislányait, és nekik még kell bizonyos segítség a WC-n.
Minden elvált szülőnek a gyerekétől történő elbúcsúzás az egyik legnehezebb pillanat. Azt hiszem ez független attól, hogy csak kéthetente egy hétvégére találkozunk, vagy egy egész héten át együtt vagyunk. Bizonyos szempontból könnyebb a heti váltás, hiszen több idő áll rendelkezésre, nem marad bennünk akkora hiányérzet. Sőt, néha jó megpihenni…a gyereknevelés nehéz feladat.
A válás utáni új berendezkedéssel együtt a mindennapi életet alapjaiban meghatározó kérdések merülnek fel.
Az életközösség megszakadása és a jogi eljárás megindítása között jó néhány hónap eltelik. Ebben az időszakban a szülők új kapcsolatrendszere még teljesen szabályozatlan, valahogy mégis megy tovább az élet. Egyrészről a volt házastársak soha többé nem akarják egymást látni, másrészről a közös gyerekek és egyéb függő közös ügyek miatt szükséges rendszeresen találkozniuk.
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezettek a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.